Szignálfilmjével második helyezést ért el Stier Adrienn, a Kaposvári Egyetem Rippl-Rónai Művészeti Karának harmadéves elektronikus ábrázolás szakos hallgatója a Szolnoki Nemzetközi Képzőművészeti Filmfesztiválon. Adrienn azt mondja, ez a művészeti ág rendkívül fővárosközpontú, ezért is tartja nagy dolognak, hogy vidéki egyetem hallgatójaként ott lehetett a díjazottak közt. De azt is mondja, van még bőven mit tanulnia.
– Mi az, hogy szignálfilm?
– Tulajdonképpen reklámfilm. A fesztivál szignálfilmjét kellett elkészítenünk, illetve egy kicsit többet: a fesztivál arculatát, hangulatát is tükröznie kellett a filmnek.
– Mennyi idő alatt készült el a pályamunka?
– A tervezést is beleszámítva nagyjából fél év alatt.
– Ha már tervezés, honnan jött alapmotívumként a ló egy képzőművészeti fesztivál reklámfilmjében?
– A fesztivál lógója egy kecske. Ám a kecskét nem igazán tudtam beilleszteni az általam elképzelt koncepcióba. Így hát elkezdtem gondolkodni azon, melyik az az állat, amelyik az őskortól kezdődően valamennyi koron átível, megjelenik különböző formában képzőművészeti alkotásokon. S mivel én is lovagolok, kicsit adta magát a dolog.
– Mit szeretett volna elmondani a 30 másodpercben?
– Tulajdonképpen egy hangulatot terveztem átadni, egy kicsit olyan színben feltüntetni a fesztivált, hogy ne rettenjen meg attól az ember, ha meghallja a kifejezést: képzőművészeti fesztivál. Szerettem volna eloszlatni azt a félelmet, hogy biztosan csak érthetetlen, túlságosan modern dolgokkal találkozhat ott az ember. Olyan oldalát akartam megmutatni a képzőművészetnek, amit mindenki ismer és ért. Sikerélményt szerettem volna adni a nézőnek, hogy a TV előtt ülve ráismerjen: az ott az őskor, az ókor, a reneszánsz, az impresszionizmus volt. S ezzel olyan pozitív hangulatot gondoltam átadni, ami után úgy véli a néző, lehet, hogy mégis érdemes elmenni arra a fesztiválra.
– Az elkészítéshez szükséges technikai háttérhez miként sikerült hozzájutni, mert hát az közismerten nem olcsó mulatság.
– Valóban. Az egyetemen fellelhetők a szükséges eszközök, de én jórészt a saját eszközeimmel dolgoztam. Részint, mert kollégista vagyok, és így otthon, Pakson is tudtam dolgozni. Másrészt, mert én nem teljesen azokat a technikákat alkalmaztam, ami az egyetemen van.
– Ha már saját felszerelése van, az azt feltételezi, hogy tudatosan készült erre a pályára.
– Igen, korábban is érdekelt már az elektronikus ábrázolás. Sok eszközzel találkoztam már, de az egyetemi éveim alatt persze bővült a repertoár, s az is nagy előny, hogy itt egymás eszközeit is kipróbálhatjuk.
0 Megjegyzések