A gulagon 30-50 rab is összezsúfolódott egy 1-2 négyzetméteres, rosszul fűtött barakkban, amelyhez hasonlót felállítottak a Rippl-Rónai Megyei Múzeum előtt, hogy arra a 800 ezer magyarra emlékeztessen, akiket a szovjet munkatáborokba hurcoltak.
Sztálin kényszermunkásai 18 millióan voltak. Napi 12-16 órán keresztül, -42 fokig kötelező volt a munkavégzés bányákban, kőfejtőkben, vasútépítéseken, fakitermelő telepeken az Ural, a Kaukázus, Kazahsztán és Szibéria zord, embertelen tájain. A napi norma nem teljesítéséért ételmegvonás járt. A magyarok közül 200 ezren sohasem tértek haza. Az éhezés, a végkimerülés, a fagy és az erőszak naponta szedte áldozatait. Akik azonban túlélték, hihetetlen történetekről számoltak be.
Ne felejtsük el: 60 éve azt mondta egy nép, hogy elég volt! – hangsúlyozta Szita Károly polgármester a megnyitón, és visszaemlékezett a Szabadságért Kaposvár Érdemérem kitüntettjére, Keményfi Bélára, akinek a Magyar leventék a sarkkörön túl című önéletrajzi kötetéből Sarkadi Kiss János színművész olvasott fel részleteket.
A magyarok közül 200 ezren sohasem tértek haza
Sorsszerű véletlen, hogy a Gulag-emlékévben létrejött kiállítás éppen most érkezett Kaposvárra, emelte ki. A Fő utcán felállított T-34-es tank azok hősiességét szimbolizálja, akik Molotov-koktélokkal szálltak szembe az orosz hadsereggel, tette hozzá.
0 Megjegyzések