Csodálatos érzés, ha másoknak a viszonzás elvárása nélkül adhatok valamit önmagamból – vallja Bozsoki-Sólyom János református lelkipásztor. Evangélikus szolgatársa, a kaposvári Pongrácz Máté karácsonykor mindig visszagondol azokra a napokra, amikor Jézus az örömhírével először kopogtatott szíve ajtaján. Marics József, berzencei plébános azt kívánja, hogy a Gyermek találjon otthonra szívünkben, és tegye tartalmassá, Istennek tetszővé földi életünket.
– Évről évre visszatérő kérdés bennem, hogy mi újat lehet még mondani karácsony örömüzenetéről? – mondta Bozsoki-Sólyom János kiliti református lelkipásztor. – Ha az embernek saját vágyai beteljesülnek, annak nagyon tud örülni. Hiszem, hogy az Isten örömhírére mindenkinek szüksége van; csak nem mindenki talál rá, illetve jut el erre a felismerésre. Arra, hogy a mi életünkbe lép be az Örökkévaló karácsonykor (nemcsak az elsőn, hanem azóta szüntelenül), hogy vigasztalást, erőt, békességet és szeretetet hozzon. Világraszóló esemény történt azzal, hogy a Magasságos Isten az Úr Jézus Krisztusban közel jött hozzánk. Csodálatos és megható a fogyatékossággal élő valamint idős testvéreinkkel közösen töltött ünnep. Azért, mert a viszonzás elvárása nélkül adhatok nekik valamit önmagamból. Szem előtt tartom Jézus tanítását: „Ha vendégséget rendezel, szegényeket, nyomorékokat, sántákat, vakokat hívjál meg, és boldog leszel, mert nincs miből viszonozniuk. Te pedig viszonzásban részesülsz majd az igazak feltámadásakor”.

– Az ünnepek pihenő nélküli napok – tette hozzá. – Az ünnep fel- és kiemel, feltölt, ad valami többletet, változást hoz az életünkben. Természetesen családi körben a legszebb ünnepelni, jó lenne, ha több „minőségi” idő jutna egymásra. Mert amikor odaérek, hogy szeretteimmel lehetek, legtöbbször csak kimerülten hallgatom őket. De a lényeg mégis az, hogy velük, közöttük vagyok.

Rengetegen várják a személyes megszólítást, a kedves szót

A kaposvári evangélikus lelkész-házaspár kisfia, Lázár tavaly ilyenkor még édesanyja pocakjában pihent, most már megtapasztalhatják, hogy egy gyermek érkezésével mennyire más az ünnep, hogyan telik meg élettel.

– A megtelt templom, a karácsonyi tömeg arról beszél, hogy rengetegen várják a személyes megszólítást, a kedves szót, a bizonyságtételt, az imát a következő esztendőben is – összegzi Pongrácz Máté. – A tárgyi ajándékoknál nekem sokkal többet jelentenek a barátokkal való beszélgetések, vagy a gyermekem és feleségem ölelése. Így nekem világi értelemben a meghitt családi ebédek, az estig tartó kötetlen beszélgetések, a családi és gyülekezeti közösség megélése a legnagyobb ajándék. Lelki vonatkozásban pedig életem Megváltójának az érkezése. Mindig visszagondolok azokra a napokra, amikor először kopogtatott szívem ajtaján Jézus az örömhírével. Hálás vagyok azért, hogy nem hagyott magamra, hanem szeretetével és erejével megváltoztatta az életemet. Engedte, hogy megismerjem és életem részévé váljon. Ennél nagyobb ajándékot ember nem kaphat földi vándorútján.

Elmondta: a szüleiktől és nagyszüleiktől átvett szokásokat saját életükre formálták át. Karácsony estéjén az istentisztelet után a vacsora-asztalnál énekelnek s imádkoznak, halat esznek... Bekapcsolják a fenyőfa fényeit és karácsonyi dallamok kíséretében kibontják a csomagokat.

A Gyermek találjon otthonra szívünkben

– A karácsonyra való felkészülésem első helyén az erőgyűjtés szerepel, hogy az ünnepek alatt megsokszorozódó lelkipásztori munkát el tudjam végezni – mondta Marics József, aki 25 éve szolgál Berzencén. – A nyugalmas, csendes esték és hajnalok a legalkalmasabbak a jóízű imádságra, az elmélkedésre, az ünnepi gondolatok megfogalmazására. A plébánia a legkedvesebb otthonom, és soha nem érzem magam benne magányosnak, mert a könyveim a legkedvesebb barátaim. A bibliotékám a szellem és a tudomány szentélye. Ha fáradt és kedvetlen vagyok, vagy betegeskedem, egy jó olvasmány feledteti a bajokat. A katolikus papok a híveikkel nagy családot alkotnak. S ha a kettejük közötti egység gyümölcsöző, akkor van eredmény, hitbeli élmény, szeretet, megbocsátás és lelki béke. A híveim (Somogyudvarhelyen és Bélaváron is) kötődnek hitükhöz, templomaikhoz és fontosnak tartják az ünnep megszentelését. Karácsony, az Ünnepek Ünnepe, amikor találkozott az Ég és Föld, a Teremtő és a teremtmény, az Üdvözítő és a bűnös világ. Azon az áldott éjszakán Betlehemben megszületett a Szűzanyától a mi Urunk, Jézus Krisztus, hogy tanításával, szenvedésével, halálával és feltámadásával minket megváltson a bűntől és üdvözítsen. Az Isten Fia emberré lett, vállalta sorsunkat, szegénnyé lett, hogy lélekben gazdagodjunk. A Gyermek találjon otthonra szívünkben és tegye tartalmassá, Istennek tetszővé földi életünket.