Szignálfilmjével második helyezést ért el Stier Adrienn, a Kaposvári Egyetem Rippl-Rónai Művészeti Karának harmadéves elektronikus ábrázolás szakos hallgatója a Szolnoki Nemzetközi Képzőművészeti Filmfesztiválon. Adrienn azt mondja, ez a művészeti ág rendkívül fővárosközpontú, ezért is tartja nagy dolognak, hogy vidéki egyetem hallgatójaként ott lehetett a díjazottak közt. De azt is mondja, van még bőven mit tanulnia.
– Mi az, hogy szignálfilm?
– Tulajdonképpen reklámfilm. A fesztivál szignálfilmjét kellett elkészítenünk, illetve egy kicsit többet: a fesztivál arculatát, hangulatát is tükröznie kellett a filmnek. 

– Mennyi idő alatt készült el a pályamunka?
– A tervezést is beleszámítva nagyjából fél év alatt.

– Ha már tervezés, honnan jött alapmotívumként a ló egy képzőművészeti fesztivál reklámfilmjében?
– A fesztivál lógója egy kecske. Ám a kecskét nem igazán tudtam beilleszteni az általam elképzelt koncepcióba. Így hát elkezdtem gondolkodni azon, melyik az az állat, amelyik az őskortól kezdődően valamennyi koron átível, megjelenik különböző formában képzőművészeti alkotásokon. S mivel én is lovagolok, kicsit adta magát a dolog. 

– Mit szeretett volna elmondani a 30 másodpercben?
– Tulajdonképpen egy hangulatot terveztem átadni, egy kicsit olyan színben feltüntetni a fesztivált, hogy ne rettenjen meg attól az ember, ha meghallja a kifejezést: képzőművészeti fesztivál. Szerettem volna eloszlatni azt a félelmet, hogy biztosan csak érthetetlen, túlságosan modern dolgokkal találkozhat ott az ember. Olyan oldalát akartam megmutatni a képzőművészetnek, amit mindenki ismer és ért. Sikerélményt szerettem volna adni a nézőnek, hogy a TV előtt ülve ráismerjen: az ott az őskor, az ókor, a reneszánsz, az impresszionizmus volt. S ezzel olyan pozitív hangulatot gondoltam átadni, ami után úgy véli a néző, lehet, hogy mégis érdemes elmenni arra a fesztiválra. 

– Az elkészítéshez szükséges technikai háttérhez miként sikerült hozzájutni, mert hát az közismerten nem olcsó mulatság. 
– Valóban. Az egyetemen fellelhetők a szükséges eszközök, de én jórészt a saját eszközeimmel dolgoztam. Részint, mert kollégista vagyok, és így otthon, Pakson is tudtam dolgozni. Másrészt, mert én nem teljesen azokat a technikákat alkalmaztam, ami az egyetemen van.

– Ha már saját felszerelése van, az azt feltételezi, hogy tudatosan készült erre a pályára.
– Igen, korábban is érdekelt már az elektronikus ábrázolás. Sok eszközzel találkoztam már, de az egyetemi éveim alatt persze bővült a repertoár, s az is nagy előny, hogy itt egymás eszközeit is kipróbálhatjuk. 

<iframe width="714" height="400" src="https://www.youtube.com/embed/kKMykEgVN5w" frameborder="0" allowfullscreen></iframe>

– Mi inspirálta leginkább, hogy induljon a fesztiválon?
– A fesztivál igazgatója, Demeter István kereste meg az egyetemeket, hogy hallgatóik készítsenek szignálfilmeket, majd konzulensem és tanárom, Kozma Péter ajánlotta fel a lehetőséget. Én pedig úgy gondoltam, ez egy jó alkalom számomra; egyrészt ki akartam magam próbálni, hogy meg tudok-e csinálni egy ilyen jellegű megrendelést. Másrészt motivált az is, hogy a filmem megjelenhet országos csatornákon. S nem utolsó sorban volt egy díjazása is a pályázatnak.

– Mi volt az első gondolata, amikor megtudta, hogy második lett?
– Először csak annyit tudtam, hogy díjazott vagyok, s már annak nagyon örültem. Mert ezzel az az álmom már teljesült, hogy országos csatornákon fut majd a filmem. De az is nagyon  jó érzés volt, hogy egyedüli kaposváriként díjazott voltam. Ugyanis ez a művészeti ág rendkívül fővárosközpontú, így nagy elismerésnek tartom, hogy vidéki egyetem hallgatójaként ott lehettem a díjazottak között. 

– Tervek?
– Egyelőre a diploma megszerzése a fő cél. De szeretném magam kipróbálni a filmművészetben is, ám főleg az iparművészeti oldalával szeretnék foglalkozni. Akár egy nagyobb cég alkalmazottjaként megrendelések elkészítésében szeretnék dolgozni. Gondolkodom mesterképzésben is, de azt már Pesten tervezem, ugyanis vidéken sajnos nincs. Mert bár persze elégedett vagyok a második hellyel, de azt is tudom, hogy nagyon sokat kell még fejlődnöm. Sok időt és munkát kell még befektetnem, menni kell tovább, a következő projekten kell gondolkozni, s azokat majd legalább ilyen jól, de ha lehet, még jobban kell megvalósítanom.